004

Mikor már mindenki kipakolt, és a gyomrom a 6. gyomorgörcsi rohamon volt túl, jöhetett a 7. ugyanis vacsorához készültünk. Jó, gondoltam nem lesz gáz, vagyunk 50en egy táborban, csak nem lesz gáz, meg miért is lenne gáz, hiszen ő csak egy srác. Biztos, hogy nem fogunk egymás mellé ülni, egymás elé végképp nem, hiszen ha így is lenne, inkább választanám azt, hogy elüljek. Gonosz voltam magammal szemben is és vele is, de nem tudom miért. Talán ez az első hogy valakinek ennyire idegesít a kinézete. Idegesítően jól nézett ki, basszameg.
Igyekeztem leérni az ebédlőbe akkor, amikor még számításaim szerint az emberek csak elkezdik eldönteni hogy levánszorognak enni, de a matek sosem volt az erősségem, és a jól eltervezett gondolatmenetemből egy borzalmasan szar eset alakult. Két hely volt, pont Bonnie-nak és nekem.
Csak azt mantráztam magamban hogy: Jólvan Carol, csak lazán. Mikor beértem és láttam hogy hol van a két maradék hely amit éppen nem foglaltak el, akkor úgy döntöttem nem is vagyok éhes. Egyszer találkozzak a karmával személyesen. Ígérem hogy az összes dolgot amit kaptam visszaadom neki egyben. Tehát egy hely maradt, miután Bonnie leült. Pontosan Jamessel szemben. Próbáltam nem ránézni, forrtam az idegességtől, miután a táborvezető mondta, hogy csodás hogy megtaláltuk a helyünket, ezt tartsuk is meg a tábor végéig a félreértések végett. Szuper, ez a nap már csak akkor lenne jobb, ha kiderülne, hogy még a szobánk is egymás mellett van, de ebben biztos voltam hogy nem így van, hiszen ő mikor pakoltunk, egy emelettel alattam megállt.
A vacsora halál kínosan telt, étvágyam sem volt. Folyton engem nézett, bár honnan tudtam volna ezt, ha én nem ugyan így tettem volna. Francba... Alig vártam a végét. Láttam hogy nevet, hallottam a nevetését és olyan szépen csengett a fülemben, a mosolya gyilkos volt, aki ránéz, szinte meg is hal. Meghaltam én is minden egyes alkalommal, és maga volt a mennyország, amikor felértem a szobámba. Egyedül ültem és azon gondolkoztam mi lesz velem a tábor végére. Elhatároztam negyedjére is hogy full laza leszek, Ki ő? Nem befolyásolhat engem, Carol Smith-t.
Bonnie nagy sietségben betört a szobába, és látta rajtam, hogy valami nem oké. Ő volt az egyetlen ember az életemben akinek nem kellett mondanom semmit, tudta hogy mi a helyzet velem. Tudta ha szomorú vagyok, tudta ha boldog, és az okát is pontosan le tudta rólam olvasni. El sem kellett mondanom, tudta jól.
-Carol, mit látsz benne, mi az ami ennyire magadba zúdított mióta megláttad?
-én...nem tudom. Nem tudom megmagyarázni, és tudom tudom, mint egy utolsó nyálas szerelmes film. Egyáltalán nem erről van szó. Ideges vagyok rá, utálom őt, nem is szimpatikus. Mégis csak azt érzem, hogy vonzz a társasága, semmi több. Tuti egy szar ember, csak rá kell nézni... Beképzeltnek tűnik, mert pénzes. Minden apuci pici fia ilyen.
-Figyelj.. itt az egész hét, gondolj arra hogy szabadok vagyunk, azért jöttünk hogy jól érezzük magunkat, engedd el magad. Minden jön majd magától. Ma este egész végig téged nézett. Engedd, ha közeledik, most egy beszélgetésben nincsen semmi. Most szólt Tod, hogy este ha a tanárok elmennek aludni, kis ismerkedős buli lesz a szobában. Adj magadnak egy esélyt és engedd el végre magad. Ami itt történik, az itt is marad.
Rendben, gondoltam. Végülis igaza van.
Megfürödtünk, úgy izgultam mint aki férjhez megy. Megvártuk míg a tanárok elmennek aludni, és lementünk a srácokhoz. Nem csak mi voltunk lányok, és mivel nem az erősségem az ismerkedés, így én csak ott meghúzódtam a sarokban. Nekem ott tökéketes volt, hallgattam a többieket. Beburkolóztam a kis gondolataimba, és csak arra lettem figyelmes hogy néz. Betakarózva a zebrás takarójába a tabletjét és engem felváltva bámult.
-Mit nézel? kérdeztem gyorsan, amin magam is meglepődtem milyen gyorsan elhagyták a hangok a számat, és ami mégjobban lesokkolt, hogy a fejemben máshogy hangzott, amint kimondtam a flegma és durva hangúly szinte perzselte a levegőt.
-Én.. csak... semmit. Nyögte. Szegény hogy is reagálhatott volna, én magam sem tettem volna másképp.
-Jó a takaród, mondtam. Gondoltam megpróbálhatjuk mégegyszer, az előbb nem valami kedvesen nyilvánultam meg.
-Flegmának tűntél, és már tudom hogy az is vagy, nevetett.
Remek. Elbasztam, gondoltam magamban.
-De tudom, ez a kedvenc takaróm, folytatta. Tessék, takard be magad, hideg van.
Majdnem meghaltam mikor betakart és éreztem az illatát. Meg tudnék fulladni az illatban. 2 eset után bármennyi parfüm közül meg tudtam volna mondani, hogy melyik az övé.
Aznap este sokat beszélgettünk, játszottunk a tabon, de egyikőnk sem arra figyelt. Mikor már kezdett meghalni a buli, Bonnie már nagyon fáradt volt, mondtam neki hogy menjünk aludni, mert holnap azét kemény napunk lesz. James már régóta síelt, mi meg csak most kezdjük. Nem akarom, hogy lássa, hogyan bénázok. Onnantól kezdve hogy megtudta, hogy még csak kezdő vagyok, olyan mintha felettem érezte volna magát. Egész este piszkált, de egymás szivatása igazán csak másnap a pályán kezdődött.