002

Az egész úgy keződött, hogy Amy reggelente elmondta nekünk, hogy nagyon nagyon rosszakat álmodik, forgolódik éjszaka, ízzad, és nem múlik akkor sem, ha felébred. Azt mondta azt érzi, hogy valaki irányítja a fejét, mintha lakna benne valami. Az elején nem nagyon figyeltem fel Anyával erre, de mikor már kezdett minket is aggasztani az egyik álma, megfigyeltük milyen rendszerességgel, valamint mik vagy kik jelennek meg ezekben a titokzatos és hátborzongató álmokban. Mondtuk neki, ha álmodik valamit, mondja el nekünk részletesen, de végül nem is kellett elmondania reggel. Éjszaka nagy kiabálásokra ébredtünk, sírt és remegett. Beszélt valakihez, egy kislányhoz, hosszú hajjal, hosszú fehér ruhával. A kislány elmondása szerint nem beszélt hozzá, csak ott volt. Kedves kislánynak tűnt, olyan mintha játszani hívta volna. Mégis félt tőle.
Mikor hetek, hónapok múlva sem akartak megszűnni ezek a rémálmok, Anya úgy döntött, hogy elviszi őt egy szakemberhez. Jómagam nem hittem a természetfeletti dolgokban. Vagyis hazudnék, ha azt mondanám nem hiszek benne, mert ha valaki istenhívő, akkor hisz valami olyanban ami végülis nem valós. Tehát nem hittem ilyen mélyen bennük, egészen addig, amíg el nem mondta , hogy talán körbe kellene kérdeznünk a családon belül erről a kislányról, mert valamilyen messzi kötelékben is, de hozzánk tartozik.
Pár napon belül ki is derült, ez a kislány a dédmamánk kislánya volt, de régen a sok betegség, fertőzés, háborúk miatt meghalt.
A vér ott fagyott meg bennem. Nem mertem Amy mellett aludni, folyton ez járt a fejemben, rettegtem attól, hogy vajon kit fog felfedezni legközelebb, vagy éppen mi vagy ki lesz a következő áldozat. A dilidokija azt tanácsolta, hogy gyújtson gertyát, próbálja meg elengedni ezt a kislányt, és megszűnnek az álmok. Így is tette ahogy mondta az "orvos", meg is szűnt az álom... egy darabig.
Mikor kijött a szobájából, mintha nem is a nővérem lett volna, fel sem ismertük. Az arcán már egyből láttuk, hogy elkezdődött, megint álmodik.
Kérdeztük de nem tulajdonított nagy jelentőséget ennek, azt mondta csak rosszak. Balesetek, sérülések.
Édesanyukám belevaló csaj, motorozik, mint egy igazi szabad, elvált nő. Jól is teszi. Legalábbis ezt így gondoltam egészen addig, amíg fel nem hívtak a kórházból, hogy felborult a motorral. Egyből leesett hogy Amy mit mondott, és nagyon ideges lettem. Őt hibáztattam, mikor tudtam, hogy nem ő tehet róla. Anya állítólag ráment egy kőre és eszméletét vesztette, 3 métert repült a motorral, miután ráesett a motor. Végiggondoltam, hogy mielőtt elindult, a vékony kabátját akarta felvenni, nem azt, amiben protektor van. Bele se akartam gondolni, mi lett volna ha abban megy el.
"Hálistennek" megúszta egy kulcscsont és lábujjtöréssel, kisebb nagyobb zúzódásokkal és 8 hónap fekvéssel. Nem tudtam mit gondoljak Amyről, hogy egyszerűen ki ő, vagy mi ő hogy ezt így bevonzza, de mondtam neki, hogy hallani sem akarok a többi szarságairól. Mindenki jobban jár vele. Aznap csúnyán összevesztünk, hogy gonosz módon viselkedtem vele és nem értette miért őt hibáztatom emiatt. Valójában én sem értettem, de aznap mindenkire és mindenre haragudtam. Majdnem elveszítettem az egyik egfontosabb embert az életemben...